FŐOLDAL / MAGAZIN

Henry van de Velde az irodádban járt, és te nem is tudsz róla

Viski Noémi | 2019.07.18

Habár azt mondják, a káosz előhívja a kreativitást, a produktivitás érdekében azért mégiscsak célszerűbb néha rendet rakni az íróasztalon. De mit tegyünk, ha nincs hozzá elég hely? A rendszerszintű megoldásoktól kezdve a bútorokon át az egyszerű kiegészítőkig összeszedtük a legjobb térnyerő tippeket. A designtörténet ikonikus tervezői is ezekkel az ötletekkel kísérleteztek az irodai munka és a nyitott terű irodák megjelenésének hajnalán.

Henry van de Velde az irodádban járt, és te nem is tudsz róla

Kiterjesztett felületek az irodai térben: L-alakú íróasztalok


Nem is gondolnánk, de a mai sarok íróasztalok ergonómiai elvei már a 19. század végén megszülettek. A szecesszió mozgalmának vezető iparművésze, Henry van de Velde az elsők között foglalkozott olyan bútorok tervezésével, amelyek elegendő felületet biztosítanak a munkához, és emellett az eleganciát és a funkcionalitást egyetlen formában ötvözik. Ő a munka közbeni mozgásfolyamatok tanulmányozásából indult ki és azt vizsgálta, hogy testünk hogyan kerül kapcsolatba a használati tárgyainkkal. Az 1899-ben tervezett „babszem asztal” felépítését például egy – a kinyújtott emberi kar vonalát követő – körív határozza meg; a fiókok szintén ezt az ívet követik, így a használójuk kényelmesen eléri őket.

Henry van de Velde a tervezés során az általa kidolgozott „dinamografika” elveit követte, mely szerint a tárgyakon megjelenő vonalvezetés a belső statikát hivatott szemléltetni. Bútorain tehát a hajlított erővonal a konstrukció alappillére, amely egyidejűleg ornamensként is működik. Ez a gondolat már előrevetíti a modern design törekvéseit és „a forma követi a funkciót” jelmondatot.

A ma ismert L-alakú, vagy más néven sarok íróasztalok Henry van der Velde térnyerési és ergonómiai elveit veszik figyelembe. Az ornamentika eltűnt ugyan, azonban a felhasználóbarát kialakítás megmaradt a modern irodai bútoroknál is. Habár a nyitott terű irodák világában már nincs elegendő hely félköríves asztalokat elhelyezni (csak derékszögben záródókat, melyeket a falhoz is lehet tolni), a felhasználó oldalán mai napig gyakori a Henry van de Velde-féle íves kialakítás. Ez kényelmesebb felületet biztosít a munkához, emellett pedig leköveti azt az ívet, amelyet a gurulós székünkkel teszünk meg, ha az asztal egyik végéből a másikba átnyúlunk valamiért. Érdemes a fiókok beépítését opcionálissá tenni, hiszen ha nincs rá szükség, akkor jobb, ha feleslegesen nem foglalja a mozgásteret.

Henry van de Velde a tárolóegységekkel ellátott asztalok területén is forradalmit alkotott, így nevét ezeknél a bútoroknál sem kerülhetjük meg. 1897-ben tervezett íróasztala (Lady’s writing desk) a fiókos kiegészítések és tárolórekeszek segítségével biztosította, hogy tényleg csak az éppen aktuális feladathoz szükséges eszközök legyenek a dolgozó előtt. A funkcionális tartóelemek dekoratív vonalvezetése tökéletesen beleillett a szecesszió korának uralkodó esztétikájába.

A 20. század derekára a tervező gondolkodásmódjában felismerhető rendszerre való törekvés tökéletesedett. A 60-as évek – a rendszerelvű tervezés kezdeti időszaka – több olyan megoldást is tartogatott a vállalati dolgozók számára, amelyek kifejezetten a munkahelyi környezet tudatos megszervezésére irányultak. Robert Propst és George Nelson évekig tanulmányozták a hivatalok „természetét”, mire rájöttek, hogy az aktív mozgás és a változatos téri szervezés a legfontosabb az irodai dolgozók számára. Többfunkciós munkaállomásaikon számos tárolóegységet kialakítottak, hogy a munka lendületét semmi ne zavarja meg. Első terveik mellőzték a munkaállomásokat elválasztó falakat, hiszen maguk a bútorok rendelkeztek ezzel a funkcióval.

Ez a gondolat köszön vissza a mai, tudatosan szervezett nyitott terű irodák enteriőrjében is. Az asztalokat kiegészítő tárolópolcok és szekrények egyben térelválasztóként is működhetnek. A jól tervezett egységek képesek biztosítani azt a fajta privát komfortérzetet, amelyet az elválasztó panelfalak is nyújtanak, anélkül, hogy rideg érzetet keltenének.

Vertikális terjeszkedés: dokumentumtartók

Nyomtatványokról kell felvinned adatokat a számítógépbe, és csak a billentyűzeted előtt van szabad hely a papíroknak? Nem a legelőnyösebb pozíció, hiszen előre kell hajolnod ahhoz, hogy gépelni tudj, ez pedig rontani fogja a tartásodat. Az Action Office System tervezői erre a problémára is gondoltak, amikor megalkották irodarendszerüket. Döntött irattartó egységeket terveztek az asztalokra annak érdekében, hogy a vízszintes felület szabadon maradhasson. Ezt az elvet követik a napjainkban használatos asztali irattartók is – az összecsukható eszközök segítségével könnyen az olvasáshoz legoptimálisabb pozícióba emelhetjük az iratokat, miközben helyet spórolunk.

Hagyományos és emelhető magasságú sarok íróasztalokért látogass el webshopunkba, ha pedig egyedi, kiegészítő elemekkel ellátott bútorok tervezésén gondolkodsz, keresd bátran vezető tervezőnket, Bogit!


Kapcsolódó termékek